Trombitás szarvascsőrű tenyésztése

A trombitás szarvascsőrű madár (Bycanistes bucinator) első hazai tenyésztése

A trombitás szarvcsőrű madár a madarak (Aves) osztályának, a szarvascsőrű madár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe, a szarvascsőrű madár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása: Angola, Botswana, Kongó, Kenya, Malawi, Mozambik, Namibia, Dél-Afrika, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos, sűrű erdők lakója.

Testhossza 65-70cm. Mell alatti része és háta töve hófehér. Farok tolla alsó része és szárny tollainak vége fehér. Nagy szarva követi a csőr ívét, szemét csupasz szemgyűrű veszi körül, ami nászidőben bevörösödik. Kisebb csapatokban a fákon keresi rovarokból és gyümölcsökből álló táplálékát.
Költési időben a pár megfelelő nagyságú odút keres, majd a tojó betelepszik, és a hím kívülről, a tojó belülről elkezdi betapasztani az odú nyílását sárral és ürülékkel kevert földel, egészen addig, amíg csak egy kis nyílás marad, ahol a hím a táplálékot be tudja adni.

2013 őszén sikerült szereznem az egyik lengyel állatkertből egy példány egy éves hím madarat. Tervben volt, hogy hamarosan szerzek hozzá egy tojót is. Egy évig tartott, mire sikerült tojót találnom egy holland tenyésztőnél. Ez idő alatt gyakran megfordult a fejemben, hogy eladom a hímet, tojó hiányában.
2014 tavaszán, amint a tojó megérkezett, nem is késlekedtem sokáig, és össze is engedtem a két madarat.
A hím rögvest elfogadta a tojót, átugorva rajta kétszer, gyümölccsel kínálta. A tojó nyomban elfogadta a hímtől a felkínált eledelt.
2016 nyarán a pár érdeklődést mutatott a felkínált odú iránt. Nagy meglepődésemre, hozzáláttak betapasztani az odú bejáratát. A tapasztás nem tartott sokáig, egy idő után abba is maradt. Nem voltam elkeseredve, mivel még fiatalok voltak a madarak. Viszont nem állt semmilyen dokumentum rendelkezésemre, amiből tudást vagy tapasztalatot meríthetem volna tenyésztésükről. Közben arra is gondoltam, lehet, hogy a táplálék volt kevés ahhoz, hogy családot alapítsanak, hiszen érezhetik úgy, ha nincs elég táplálék, akkor nincs mivel felnevelni a fiókákat.

2017 áprilisában nagy meglepetésemre a pár intenzívebben járta az odút és hangosabbak is voltak az előző évhez képest. Az odú nyílását is intenzívebben tapasztották, a hím kívülről, a tojó pedig belülről.
Májusban lehűlt a levegő és a pár abbahagyta az építkezést. Ez egy kicsit rosszul esett nekem is, ekkor arra gondoltam, megismétlődik a tavalyi év. A jó idő visszatértével a pár aktivizálta magát. A tojó addig, amíg még kifért a nyíláson, a hímmel töltötte az éjszakát. Amikor már nem fért ki a betapasztott nyíláson, a napokat és heteket kénytelen volt bent töltötteni az odúban.

Mivel nem szereltem az odúba kamerát, ezért semmit sem tudtam, hogy mikor rakja le a tojásokat, és mikortól kezd kotlani.
A kotlási idő 25 nap, kirepülési idő kb. 50 nap körül alakul e fajnál. Kirepülést követően a fiókákat még egy hónapig a szülők etetik és tanítják, irodalmi adatok szerint.
Körülbelül 35 nap múlva megtaláltam az odúból kidobott tojáshéjat. Ekkor nagyon megörültem, hiszen bizonyossá vált, hogy a tojásrakásig már eljutott a pár! Nap mint nap a felakasztott odúra tapasztottam a fülem, hátha hallok egy apró neszt vagy arra utaló jelet, hogy van fióka az odúban. De semmit sem hallottam. Viszont a tojó nem vágta ki magát az odúból, ezért gondoltam, talán mégis van fióka ott. A hím rendületlenül hordta a gyümölcsöt, lisztkukacot, napos egereket és gyászbogárlárvát a tojónak. Nem is zavartam őket tovább a hallgatózásommal. Úgy voltam vele, ha van fióka, az előbb vagy utóbb úgy is ki kell hogy jöjjön. A tojó napra pontosan kiülte a fészket és hajnalban egy fél óra kopácsolás után kitörte a betapasztott odú bejáratát.
A szívem a torkomban dobogott, és vártam a többi kikukucskáló csőrt. De sajnos semmi sem történt. Hatalmas volt a csalódásom. Ezek után bele kellett törődnöm, hogy majd jövőre talán sikerülhet.
Következő év márciusában indítottam újra őket. Reggel és este kaptak friss gyümölcsöt, napos egereket és lárvákat. A gyümölcsöt beszórtam Deli Nature Breedel, Flórával, Vitaminoval és Calciummal. A Breedet naponta, a Vitaminot,Calciumot és Flórát minden 2. nap adagoltam.
A tojó 2018 április végén el is ült. Ekkor már nem aggódtam túlzottan, úgy voltam vele, ha sikerül, akkor sikerül, ha nem, akkor nem.
Mintegy 30 nap után hasonlóan ki volt dobva a fészekből a tojás héja, mint az előző évben. Viszont most átvizsgáltam a héjat és találtam benne megszáradt vért. Ettől kezdve, nap mint nap füleltem, hallok-e valamit odabentről. Körülbelül 14 nap elteltével hallottam az első igazi csipogást az odúból, amit nem akartam elhinni. A csipogás az idő múlásával egyre hangosabb és hangosabb volt, ahogy a szülők a fiókákat etették. Most már csak az volt a kérdés, hogy mennyi fióka van a fészekben? Néha sikerült befotóznom telefonnal, ám csak egy fiókát láttam. A másik mindig takarásban volt. Aztán egy nap sikerült olyan fotót készítenem, ahol látszott mindkét fióka. Mindeközben sikerült rászoktatni őket a főtt marha szívre is. Ezek után már csak a kirepülést vártam, na meg, hogy a fiókák egészségesek legyenek.
A kitörést követően a tojó és a tojó fióka hagyta el a fészket először. A hím fióka kicsit félénkebb volt, egy óra múltán ő is vette a bátorságot és követte testvérét. A szülők folyamatosan kínálták a fiókákat eledellel.

Remélhetőleg a 2019-es év is hasonlóan fog alakulni a párnál..

Tóth Péter