A pásztor mejnó (Acridotheres tristis) első hazai tenyésztése
A pásztor mejnó alapvetően füves puszták lakója, de megtelepedett a városokban is. Erőteljes testalkatú, bátor, szívós madarak. Röptükben tűnik fel jellegzetes fehér szárnyfoltjuk. A költési időn kívül kisebb-nagyobb csapatokba verődnek. Gyümölcsökkel, magvakkal, rovarokkal, férgekkel, háztartási hulladékokkal táplálkoznak. Megtisztítják a legelésző állatokat az élősködőktől is. Sötétedés után lármás csapatokban pihennek a fákon, hangosan rikoltoznak, csattognak. Nász idején a hímek felborzolják homloktollaikat és így bókolnak a tojók előtt. Számos helyen, ahová betelepítették őket veszélyeztették az őshonos fajok táplálkozási – és fészekrakási lehetőségeit. Fészkük tál alakú, fűből, gyökerekből, gallyakból odúba vagy épületekre rakják. (Nálam 20x20x30-as odúban költenek) Elterjedés: Irántól Délkelet-Ázsiáig, Arábiába, Afrikába, Ausztrál-ázsiába és a Csendesóceáni szigetek egy részére betelepítették. A nemek hasonlóak, nem vonuló madár. Hosszúsága 23 cm. Nyílt térségek, mezők, tundra, szavanna, mocsár, homokpuszta egyaránt élőhelyükként szolgál.
Az első páromat 2014 kora tavaszán szereztem be. Akkoriban még hűvösebbek voltak, ezért fűtött helyre vittem őket. Március végén, április elején betelepítettem a röpdéjüket bambusszal, páfrányokkal, pálmákkal és yukkákal. Mivel nagyon szeretnek fürdőzni, fürdőhelyet is kialakítottam a röpdében. Fészeknek egy odút kaptak kevés forgáccsal. 2014. április 20-án vettem észre, hogy a behelyezett széna elfogyott. Reménykedtem, hogy ezek után le is fognak tojni. Meglepetés ért, mikor 2014. május 2-án találtam egy sötétzöld tojást a fészekben. A következőt május 4-én tojta, ezek után nem is tojt többet. Reménykedtem, hogy a fészekben lévő tojások kötöttek lesznek. A tojásokat nem lámpáztam, hogy minél kevesebbet zavarjam őket. Tudtam, hogy a kotlási idő kevesebb, mint a papagájoknál, de nem gondoltam volna, hogy május 17-re ki kell az első fióka. Sajnálatos módon a másik tojás üres lett. Az az egy fióka szépen gyarapodott a sok rovartól, gyümölcstől és lisztkukactól. 2014. május 30-án gyűrűztem meg 6,5 mm-es gyűrűvel. 2014. június 5-én hagyta el a fészket. A mellette lévő röpdét barátpapagájok lakják és a drótháló mérete elég nagy volt ahhoz, hogy a kis mejnó átbújjon rajta, ezért visszahelyeztem a fészkébe. Aznap ezt többször megismételtem, azután már nem jött ki. Két nap múlva sem láttam kint, ezért ellenőriztem a fészket és sajnálatos módon a pici el volt pusztulva. Nagyon megrázott a dolog, de sajnos már nem tudtam mit tenni. Azt hittem, hogy ezzel az idén már befejeződtek a próbálkozásaim a madarakkal. Teltek a napok, mikor furcsa dallamos éneklésre, perregésre lettem figyelmes, akkor láttam őket talán párzani. Nem voltam benne biztos, mert a sűrű növényzet eltakarta őket. 2014. június 16-án újra letojt a tojó. Az első tojást még három követte, melynek megörültem, hogy ezekkel hátha nagyobb szerencsém lesz. 2014. július 4-re mind a négy tojásból kikeltek a fiókák. Még egyszer nem fogok kockáztatni, ha elérik a fiókák a 14 napos kort kézzel fogom őket tovább nevelni.
